Beszámoló az üllési Erdei iskoláról

[vc_row][vc_column][vc_column_text]

“Miért van az, hogy amikor sürgősen el akarunk jutni valahová, akkor az utazás mindig maga az örökkévalóság, de ha nem kell sietni, akkor máris megérkezünk?”
Rachel Abbott

Az előző tanévben az erdei iskolában a környezettudatosságra, természetvédelemre összpontosítottuk a feladatokat. Idén, mindezek mellett, hangsúlyt fektettünk a közlekedési kultúrára, balesetvédelemre, elsősegélynyújtásra is.

Május 29-e szerda

Hát felvirradt a nap, amikor szárnyat bonthatott az osztályunk Üllésre az Erdei iskolába. Tömegközlekedési eszközzel (autóbusszal) utaztunk. Figyelmesen szem előtt tartottuk a KEVE órákon tanult szabályokat, intelmeket, jó tanácsokat. (buszmegállóban való várakozás, helyfoglalás, utazás, leszállás, buszmegálló elhagyása)

Az Erdei iskolában már szabadabban érezhettük magunkat, de itt egymásra is másképpen kellett figyelni. A szállás elfoglalása után megfogalmaztuk azokat a gondolatokat, szabályokat, amiket szem előtt tartva figyelhettünk önmagunk és társaink épségére. Így vidáman vettünk részt a sorversenyen, a kézműves foglalkozáson, valamint meg tanultunk figyelmeztető felhívást készíteni vadveszélyről.

Délutáni tanulmányi sétánk a közeli Horgásztón volt, ahol a kiosztott feladatlap kérdéseire kellett megkeresni a válaszokat.

Este takarodó helyett sor került kincsvadászatra is, ahol a zseblámpa használatát gyakoroltuk be.

Május 30-a csütörtök

Mivel már voltak korábbi jó gyakorlataink az előző évben, gyorsan ment a reggeli teendők sora, így pontosan 9:00-kor elindultunk gyalog a város központjába, ami szűk 5km. Az osztályunk szabályosan, egyenletes tempóban haladt. A Művelődési házban kézműveskedtünk, az Alkotóházban, kemencében pogácsát sütöttünk, agyagoztunk. A sok kavalkád után hazafele jól esett a finom fagylalt.

A szállásunkra ismét tömeg közlekedve jutottunk ki, mivel várt még ránk egy éjszakai túra a közeli vörösfenyő-erdőbe. Ez volt a programok csúcspontja az Erdei iskolában. Sok ismeretet kellett begyűjtenünk, hogy a túravezetőnkkel (Dani bácsival) biztonságosan útnak induljunk. Nyugodt, bölcs tanácsaival felvértezve csodálhattuk meg a Homokhátság természeti szépségét a Zsidóerdőt. A szél hatalmas homok dombokat hordott össze az erdőben. Alig hittük, amit látunk, hogy az Alföldön vagyunk.

Május 31-e péntek

A szívünk, az itt jó, de otthon jobb érzéssel ébredt. Pakolás, rendrakás… Már ismerős érzések sora következett. Elcsendesültek az érdeklődő hangok is hazafelé a buszon.

A tegnapok sora mára egy szép emlékké forrtak össze, melyet együtt éltünk át.

Pós Katalin Gizella
4.b osztályfőnöke[/vc_column_text][vc_gallery interval=”5″ images=”29693,29692,29691,29690,29689,29688,29687,29686,29685,29684,29683″ img_size=”full” css=””][vc_column_text css=””](közzététel: 2024-06-04)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Ajánlott bejegyzések