HATÁRTALANUL! „Székelyföld kincsei- a székelykapuk nyomában”

Pályázat azonosítója: HAT-20-01-0742

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.

Miután 2020.06. 18-án megkaptuk a sikeres pályázatról a döntést, nagy lelkesedéssel kezdtük el az utazás és a programok megszervezését. Sajnos a járványügyi veszélyhelyzet erősen megnehezítette munkánkat. Kiderült a tervezett időpontban sajnos nem utazhatunk. 2022 tavaszán végre, hosszas egyeztetés és költségvetés-módosítás után elhárult minden akadály, és véglegessé vált az utazásunk időpontja. A kirándulásunk célja: Erdélyhez és Székelyföldhöz kapcsolódó történelmi események, irodalmi és művészeti ismeretek felelevenítése és elmélyítése, és hogy megismerjük nemzeti, népi kultúránk értékeit, hagyományait. Ennek érdekében tanulmányoztuk a jeles magyar történelmi személyiségek, tudósok, feltalálók, művészek, írók, költők erdélyi munkásságát.

Május elején a pályázatban vállalt Magyarság Háza által szervezett programon vettünk részt, amikor Tóth Péter Lóránt „Radnóti nyomában” című izgalmas előadását hallgattuk meg.
Előkészítő órákat tartottunk Erdély földrajzi elhelyezkedésről, felszínformáiról, népességéről, természetes növényzetéről, állatvilágáról és gasztronómiájáról. Az előadáson elhangzottakról interaktív kvíz formájában adtunk számot. A következő előkészítő órán megismertük Erdély történelmét és a trianoni békeszerződés következményét. Az előkészítő órák ismeretei alapján társasjátékot, útinaplót készítettünk, és megterveztük útvonalunkat a google maps segítségével.
Marticát terveztünk, amelyen lakóhelyünk nevezetességei szerepeltek, ezt ajándéknak szántuk a meglátogatandó iskola tanulóinak és nevelőinek.

Az előkészítő órákon elsajátítottuk azokat az ismereteket, és gyakoroltuk azokat az egyéni és közösségi tevékenységeket, amelyek megalapozták a lakóhely, a szülőföld, és a határon túl élő magyar diaszpóra megismerését, megbecsülését. Számunkra meghatározóvá vált a természet és a környezet megismerésén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás.

1. nap

Május 18-án elérkezett a várva várt indulási nap, amikor is nagy izgalommal és lelkesedéssel vágtunk neki a hosszúnak ígérkező útnak. Első állomásunk a határ átlépése után Nagyszeben volt, felkerestük azt a házat, ahol Petőfi Sándor a segesvári csata előtt megszállt, majd megkoszorúztuk a falon elhelyezett emléktáblát. Utunkat Segesvár felé folytattuk, amely az UNESCO által védettnek nyilvánított város, 1999 óta a világörökség része. Sétáltunk az óvárost körbeölelő falat erősítő tornyok között. Fehéregyházán megkoszorúztuk a csata emlékére állított emlékművet, és megoldottuk a feladatlapot páros munkában. Késő délután érkeztünk Zetelakára, a szálláshelyünkre, ahol Dimén Levente igazgató úr várt minket, és vitt a szállásadóinkhoz, akik nagy szeretettel és finom kaláccsal köszöntöttek bennünket.

2. nap

Csíksomlyóra látogattunk el, itt megnéztük a Kegytemplomot és a csodatévő Szűz Mária szobrát. Gyalogtúrával felmentünk a Kissomlyó és a Nagysomlyó nyergében található búcsúhelyre, ami a magyarság legnagyobb búcsújáró helye, és elénekeltük a székely és a magyar himnuszt. Következő helyszínünk a Gyilkos-tó volt, ahol tanulói kiselőadás keretében megismertük a tó keletkezését és legendáját. A tó megtekintése után Európa egyik természeti ritkaságánál, a Csalhó-hegység lábánál, a Békás-patak és az Aranyos-Beszterce folyók találkozásánál található Békás –szorosban tettünk egy hosszabb sétát. Gyergyószárhegyen megtekintettük a Lázár-kastélyt, az erdélyi reneszánsz építészet gyöngyszemét. A nap zárásaként a Zeteváraljai mesterséges víztározóhoz látogattunk el.

3. nap

Délelőtt találkoztunk Dimén Levente igazgató úrral, aki egy hosszabb séta közben mesélt a faluban található székelykapukról. Megtudtuk, hogy a faluban 130 kapu áll a helyén, megismertük a részeit, a díszítéseket, a kapufeliratokat, közben jegyzeteltünk, és vázlatokat készítettünk a kapukról. Miután számos érdekességet megtudtunk a székelykapukról, a Dr. Boros Fortunát Elméleti Líceumba látogattunk el, itt találkoztunk az iskola végzős tanulóival, bemutattuk egymás iskoláját és települését, majd közösen beszélgettünk. Látogatásunk végén átadtuk vendéglátóinknak Mihálffy Béla országgyűlési képviselő úr és az általunk készített ajándékokat. Az iskola meglátogatása után a Csomád-hegy egyik vulkáni kráterében fekvő Mohos –tőzeglápnál tettünk egy hosszabb túrát. A túra során egyfajta tér-és időutazáson vettünk részt. Megcsodálhattuk a jégkorszaki eljegesedéből visszamaradt rovarevő növényt, majd a tajga növényvilágát. Izgalmas volt, hogy csak a kijelölt cölöpökön mehettünk, mert alattunk az ingoványos tőzegláp volt, ami úgy viselkedett, mint a szivacs. Két kilométer hosszú séta után leértünk a Szent Anna-tóhoz, ami Közép-Európa egyedül épen maradt vulkáni tava. Hegyi ösvényen mentünk vissza a buszunkhoz, útközben sajnos nem találkoztunk medvével, azonban nyomait a fák törzsén láthattuk.

4. nap

Reggel könnyes búcsút vettünk szállásadóinktól, és elindultunk Farkaslakára. Tamási Áron emlékművénél és szülőházánál tett látogatásunk után Korondon álltunk meg. Itt meglátogattunk egy fazekasműhelyt, és kipróbálhattuk a korongozást. Az ajándékok beszerzése után Kolozsvár felé vettük az irányt. A város Erdély fontos kulturális központja. Látogatást tettünk Hunyadi Mátyás szülőházánál, és a főtéren található gótikus stílusban épült Szent Mihály-templomnál, amely Erdély fő kultikus helye, a templom megtekintése után közös csoportképet készítettünk a Fadrusz János által készített monumentális Mátyás király -szobornál. Végül megnéztük a Farkas utcai református templomot és az előtte található, Kolozsvári testvérek által készített Sárkányölő Szent György szobrot. Sétánk végén a neoklasszicista stílusban épült Babes Bolyai Egyetem épületét néztük meg. Az utolsó szállásunk helyszínére, Torockóra érkezve, először a Kis Szent Teréz Gyermekotthonban tettünk látogatást. Megismerkedtünk az ott lakó gyerekekkel, akik meséltek életükről és mindennapjaikról. Tanulóink hamar összebarátkoztak a gyermekotthon lakóival, és egy közös játékban is részt vettek. A látogatás végén átadtuk számukra a szülők által összegyűjtött pénzadományt, játékokat és Mihálffy Béla országgyűlési képviselő adományát. A szálláson elfogyasztott vacsora után a gyermekotthon lakóival együtt elindultunk a Székelykőre. A jó hangulatú túra során kőzeteket gyűjtöttünk, megfigyeltük növény-és állatvilágát.

5. nap

Reggel sajnálattal vettük tudomásul, hogy nem lehetünk részesei annak a pazar jelenségnek, hogy Torockón a Nap kétszer kel fel. Megtudtuk, hogy ez a jelenség júliusban és augusztusban figyelhető meg, amikor a Nap már magasan jár. Délelőtt elsétáltunk a faluban található Jókai Mór emléktáblájához és megkoszorúztuk. A koszorúzás után megtekintettük a Néprajzi Múzeum kiállítását, lerajzoltunk néhány torockói motívumot. Torockó után Nagyenyedre látogattunk. A Bethlen Gábor Református Gimnázium udvarán található két nagy fűzfa alatt meghallgattuk a „A nagyenyedi két fűzfa” történetét. Déván megismertük a vár történetét, majd utazásunk utolsó állomása, Arad felé vettük az irányt. Aradon a Szabadság- emlékműnél és a vesztőhelyen koszorúztunk és emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. Késő délután elfáradva, de rengeteg szép emlékkel gazdagodva tértünk haza.

Hazaérkezésünk után az összegyűjtött vázlatok alapján elkészítettük a korondi mintás tálakat, a székelykapu maketteket. A hatodik osztályos tanulóknak bemutattuk a Határtalanul programot. A Művelődési Házban levetítettük iskolánk tanulóinak, szülőknek és az érdeklődőknek a helyszínen készült videót, kiállítás keretében bemutattuk az itthon elkészített székelykapu maketteket, kerámiaedényeket, társasjátékot és tablókat. A vetítés végén pedig egyenként egy-egy mondatban elmondtuk, hogyan éreztük magunkat a kiránduláson, milyen ismeretekkel, élményekkel, tapasztalatokkal és barátságokkal gazdagodtunk. Az összetartozás napján koszorúztunk, és a településünkön lévő székelykapunál a magyar és a székely himnusz eléneklésével emlékeztünk.

Az utazás során kialakult bennünk a közösséghez tartozás, a hazaszeretet érzése. Képesek voltunk az empátiára, a kölcsönös elfogadásra, mások megértésére és a tiszteletteljes emberi kapcsolatok kialakítására.

Reméljük, hogy a beszámolónk alapján kedvet csinálunk mindenkinek, hogy megismerje a határainkon túl lévő magyarlakta tájakat és embereket.