Somogyi Istvánné Marika néni 2020 decemberében megy nyugdíjba iskolánkból. Jó egészséget, örömteli, aktív nyugdíjas éveket kívánunk az iskola jelenlegi és volt dolgozói, tanítványai nevében is!

,,Óvodás korom óta tudtam, hogy gyerekek között akarok dolgozni. Érettségi után a Szegedi Negyvennyolcas Utcai Óvodában voltam egy évig óvó néni. A mai napig köszönettel tartozom az óvó néniknek és dajka néniknek a munkájukért, hisz ők készítették és készítik fel a piciket az iskolakezdésre. Majd a művelődési háznál lévő cigány iskolában tanítottam egy évig. Télen kabátban voltunk a rossz levegőjű teremben, én mégis örömmel mentem be a 11 pici elsős közé, akiktől nagyon sok szeretetet kaptam. Ezután átkerültem az iskolába, ahol napközis nevelő lettem. A főiskolát levelezőn végeztem, és még nem volt meg a diplomám, amikor Joó Ferenc igazgató bácsink az augusztusi értekezleten azt mondta, hogy az egyik első osztály tanító nénije leszek. Én voltam akkor a legboldogabb ember.

Az évek alatt mindegyik osztályomat nagyon szerettem. Mindig úgy éreztem, hogy azt az osztályt imádom a legjobban, amelyiket éppen tanítom. Örömmel mentem be a „gyerekeim” közé, mindig jó volt velük lenni. A nehezebb napokon a kicsik szeretete, ölelése, kedvessége, mosolya gyorsan átlendített. Lényeges volt, hogy minél többet hozzak ki a tanulókból. Próbáltam jó alapokkal továbbküldeni őket felsőbe. Fontosnak tartottam a rosszabb körülmények között élő vagy nehezebben tanuló picik segítését. Igyekeztem megtanítani az osztályomat a másik elfogadására, hogy segítsék egymást, hogy örüljenek a társaik sikerének.

Köszönettel tartozom az utolsó osztályomnak (a most 5.a osztálynak) azért a csodálatos búcsúztatásért, amit szeptember 3-án rendeztek nekem. Mint egy igazi ballagás! Az iskolától egy csodálatos virágcsokorral a kezemben elballagtam az osztályommal a művelődési ház udvaráig, ahol meglepetésemre ott vártak családtagjaim, volt tanítványaim, szülők, nagyszülők, óvó nénik. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna!

Elmondhatom, hogy életem nagy részét ebben az iskolában töltöttem, hisz én is ide jártam, és 7 évesen abban a teremben kezdtem az első osztályt, amelyikben aztán én is évekig tanítottam. Minden reggel, mikor végigmentem ennek az öreg, de szép épületnek a folyosóján, és beléptem a termembe, úgy éreztem, mintha hazamennék. Szerencsés vagyok, hogy ilyen kollégákkal dolgozhattam, akik között mindig jól éreztem magam, akikre mindig számíthattam. Köszönöm az irodában dolgozóknak, a takarító néniknek és a többi technikai dolgozónak is a munkáját, akiktől mindig minden segítséget megkaptam.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem. Mindig büszke voltam és ma is büszke vagyok, hogy a Szegedi Orczy István Általános Iskola tanító nénije lehettem. Mindig szeretettel fogok visszaemlékezni az itt töltött évekre.”

Somogyiné Marika